Zsámoly
Kedves Látogatóm!
Tölts magadnak egy jó adag friss kávét, és míg iszogatod, hallgass meg!
Örömmel köszöntelek benneteket a honlapomon! Foglaljatok helyet néhány percre a Zsámoly körül, és olvassátok a nektek írt verseimet, meséimet, történeteimet.
Sokféle zsámoly van, de az én zsámolyom egy ülőalkalmatosság, és a rajz után ítélve régi, konzervatív bútordarab. Olyan éppen, mint a szép-korú Juhász Magda, a honlap írója. Látom, mosolyogtok. Megértem, és én is visszamosolygok rátok, mert azt szeretném, ha mindenki, aki itt jár, mosolyogna. Erre törekszem, és ezért is választottam a Zsámoly nevet. Kicsit antik darab, talán kevésbé ismert ez a forma, de kényelmesen lehet rajta kuporogni.
Tudom, nincs sok időnk, pedig annyi mindent szeretnék adni és elmondani nektek! Sok minden összejött már a tarsolyomban, mesék, versek, történetek mából és a régmúltból, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
De ki is ez a Juhász Magda? Szinte hallom a kérdéseiteket. Nem titok. Az itt megtalálható életrajzomból majd ez is kiderül. Most legyen elég csak annyi, hogy egy szeretetet hirdető nagymama, sőt dédmamakorú meseíró, költő. Akkor kezdjük a honlapot egy olyan, a Kávészünet zenekar által megzenésített verssel, ahol Isten lábánál Zsámolyon kuporogva mondom el nektek az élettel kapcsolatos gondolataimat.
De jó lenne jónak lenni
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna mint a lepke,
olyan könnyű lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?
Gyilkosságok, fegyver átok,
miért sújtja a világot?
Hisz' szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.
De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.
De jó lenne jónak lenni...
Mosolycsalogató
Elmentem a bankba
Ön
hol bankol? Én leginkább sehol, - mondanád,
de inkább
hallgatsz,
hisz bank nélkül már fizetést se kapsz.
Tehát
kell, hogy legyen egy bankod, és ott egy számlád,
amelyből
kiutalsz, átutalsz,
de leginkább éhen halsz,
mert mire
kifizeted az összes szolgáltatót,
mehetsz kérni a
Mindenhatót,
hogy jöjjön el a "Te országod",
vagy
a fizetés napja,
hisz elfogyott már a pénzed apraja-nagyja.
A
nyugdíjam én is a bankba kértem,
és állíthatom - igaz csak
szerényen, -
hogy az elmúlt néhány évtized alatt
pénzügyi
gurunak képeztem ki magam.
Mivel a profitrátám nem alakul
sehogy,
úgy hiszem, hogy a képzésem
némi kívánnivalót
maga után hagyott.
Most is csak átutalni mentem,
s amíg
bankárom az ügyemet intézte,
egy kanapéra félreülve
ásványvizemből nagyokat kortyoltam,
mert a fiataloktól
rég megtanultam,
hogy ásványvíz nélkül el ne induljak
soha.
Nyeltem, de mikor a sorszámom újfent megjelent,
a
pulthoz rohantam sebesen.
Dolgom végeztével látom ám,
hogy
a kanapén maradt ásványvizem mellett
két néger, helyesebben
afrikai ifjú foglalt helyet.
Egy pillanatig tanácstalan
voltam,
de aztán mosolyogva az üveget felkaptam,
és
Afrikának búcsút intve a bankot sietve elhagytam.
Tudom, hogy
Afrikában kevés a víz,
és ezért sajnálom is őket
nagyon,
ám egy magyar nyugdíjas se halhat szomjan a napon!
Az
utcán, - mint győztes szamuráj -
nagyokat nyeltem a
vízből,
miközben keblem dagadt a hittől,
hogy "mégis
győztes és új" a magyar,
a vízről se mond le oly
hamar.
Aztán az üveget a táskámba raktam,
majd időnként
boldogan kortyolgattam.
Otthon, mikor a táskámat
kipakoltam,
nem lettem se élő, se holt,
mert benne két
fél literes ásványüveg volt.
Igaz, valamennyit mindegyikből
ittam,
de kezeimet rémülten összecsaptam:
Úristen! Én
a bankban ásványvizet loptam!
Mikor végre magamhoz
tértem,
azon nevettem nagyot,
hogy ilyen tolvajt a
világ
bankban még úgyse láthatott!